Szédülés

A diagnosztikus tevékenység szépsége, abban rejlik, hogy szédüléses panaszokhoz gyakran társuló fejfájás, hányinger, hányás, palpitáció és olyan tünetekkel, mind a nystagmus, fülzúgás és/vagy halláscsökkenés vizsgálatával fizikális, műszeres és képalkotó eljárások segítségével, megtörténjen a pontos diagnózis felállítása.

A szédülés az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a betegek orvoshoz fordulnak. A Nemzetközi Equilibriometriai Társaság (NES) szerint, a fül-orr-gégészeti szakrendelésen megjelent 10 betegből 3 szédüléses panaszokkal jelentkezik. A szédüléses panaszok gyakran társulnak fejfájással, hányingerrel, hányással, palpitációval és olyan tünetekkel, mind a nystagmus, fülzúgás és/vagy halláscsökkenés. A NES 1981-2000. között végzett felmérése szerint a rendelésen megjelent 15 833 beteg közül 69,4%-ának vertigoja volt, 67,3%-ánál szemészeti betegség, 49,3%-ánál tinnitus, 47,8%-ánál halláskárosodás, míg 42,2%-ánál fejfájás, migrén jelentkezett. A diagnosztikus tevékenység szépsége, abban rejlik, hogy mindezen párhuzamosan jelentkező tünetek vizsgálatával fizikális, műszeres és képalkotó eljárások segítségével, megtörténjen a pontos diagnózis felállítása.

A szédülés defineálása több megfogalmazásban lehetséges, a vestibularis kapcsolatrendszer komplexitását reflektáló formája, a következő szerint írható le: a vestibularis, vizuális, proprioceptív információk között észlelt eltérés a központi idegrendszerben szédülésként tudatosul.

Ugyancsak a NES szerint a szédülés klasszifikációjában megkülönböztethetünk hardware eltéréseket, amelyek hátterében cerebralis laesio áll, illetve szoftver eltéréseket, amelyek a módosult neuronális aktivitás eredménye. Mindkét esetben segítséget nyújt a Betarevin terápia.